Származás, elterjedés, élettér: Ponty (Cyprinus carpio) A ponty származását tekinve heves viták dúlnak.Thienemann nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját.Európai elterjedésérõl semmit sem lehet bizonyossággal állítani. A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát. A középkorban szerzetesek nevelték, nagyra becsült böjti étel volt.Honos Spanyolország, Franciaország (a világrekord 37 kg-os példány is innen származik), Olaszország, Portugália, Svájc, Hollandia, Bulgária, Oroszország, Törökország, Románia, Magyarország számos vizében. Európa majdnem minden édesvizében megtalálható az északi szélesség 60. fokáig. Nem található viszont Finnországban, Skandinávia északi részén és Kelet-Szibériában. Gazdag állomány él viszont a Fekete- tengerben, Kaszpi-tengerben, Aral-tóban.Jó fogási eredménnyel kecsegtet a Duna-delta, Magyarországon a Balaton, a Tisza, Körösök, Dráva, Száva. A ponty édesvízi hal, brakkvízben (kevert víz) is elõfordul, de csak az alacsony sótartalmat viseli el. Fokozottan érvényes ez az ivadékra, amely 7 ezreléket maghaladó sótartalom esetén elpusztul, az idõsebb példányok legfeljebb 12 ezrelékes sótartalmat képesek elviselni.Steffens feljegyzése szerint a Salton-tóban (Dél-Kalifornia) a ponyt 18,6 ezrelékes sótartalom mellett is megél. A dús növényzet viszont fontos a számára, nemcsak rejtekhelyet jelent a halnak, hanem táplálékot és ívóhelyet is. A víz oxigéntartalmával kapcsolatos igénye szerény, a pnty az oxigént különösen hatékonyan hasznosítja. Oxigénszükséglete nõ a víz hõmérséklet emelkedésével, mivel ilyenkor többet mozog, illetve több táplálékot vesz fel. Amennyiben a víz oxigéntartalma lecsökken a ponty másodlagos levegõfelvételhez folyamodik, a vízfelszínen levegõt szippant (pipál), sõt egyes esetekben bõrön keresztül is tudja az oxigént hasznosítani.

Szaporodás, egyedfejlõdés: Ideális esetben, vagyis 18-20 fokos vízhõmérsékletnél és kedvezõ ívóhelyek meglétekor az ivarérett halak májusban és júniusban ívnak, bár az ívás elhúzódhat július közepéig is (kedvezõtlen vízhõmérséklet). Az ívás természetes vizekben szakaszos, vagyis akár napokig, vagy hetekig is eltarthat.Hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban képzõdött ikra visszafejlõdik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül felszívódik. Egyes számítások szerint a ponty kedvezõ esetekben testsúlykilógrammonkét 100 000-200 000 ikrát rak, egyes igen súlyos nõstények több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani. A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek. Üvegtiszták és enyhén sárgás színûek, átmérõjök 1,5 és 2 miliméter között mozog. A lárvák a vízhõmérséklettõl függõen 38 nap múlva bújna ki az ikraburokból, 4-5,5 miliméter hosszúak, a has alatt világossárga szikzacskó található, mely biztosítja elsõ nyolc napi élelmüket.A lárvák még úszni nem tudnak fejjel elõre lesüllyednek a fenékre, itt ragasztómirigyükkel megtapadnak a fenéken. Egy nap után úszni kezdenek elsõ úszásuk folyamán a vízfelszínre igyekeznek, hogy levegõt szippantva megtöltsék úszóhólyagjukat.Gyakran több napig is eltart míg feltöltik az úszóhólyagot levegõvel.

Táplálkozás: A pontyivadék az elsõ idõben apró állati és növényi szervezetekbõl él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A ponty növényi táplálékot is felvesz, elsõsorban algákat, de fogyasztja a friss növényi hajtásokat is. Nevezhetjük a pontyot mindenevõnek. A nagyobb pontyok esetenként a kisebb halakat is bekapják, de a ponty ettõl még nem ragadozó. Étlapján megtalálható mindenféle féreg, csiga, kagyló, pióca, szitakötõlárva, tehát minden ami az iszapban rejtõzködik. A táplálékot a ponty a harmonikaszerûen elõrenyúló szájával veszi fel, majd garatfogaival felaprítja. Gyomra nincs, a táplálék közvetlenül a hosszú béltraktusba kerül. A táplálékfelvétel igen intenzív 20 Celsius-fok feletti hõmérsékletû vízben, viszont még az 5 fokos vízben is táplálkozik (ezt igazolják a léki pontyhorgászok fogásai is). A tartós koplalást a ponyt hiteles vizsgálatokkal alátámasztva kb. 600 napig viseli el.

Növekedés, életkor:: Jó feltételek mellett igen gyorsan növekszik a ponty. Háromnyaras korára tógazdaságokban elérheti a 35-45 centiméteres hosszúságot és az 1-2 kilogrammos súlyt. Érdekes összehasonlítást lehet felállítani az egymás mellett elõforduló vadponyt és tenyészponty között. Egyes évjáratokban a vadpntyok mindig kisebbek voltak mint a tenyészponytok. A ponty lehetséges életkoráról régebben fantasztikus elképzelések uralkodtak. Ma már a pikkelyminták vizsgálatával egészen pontosan meg tudják állapítani a ponty életkorát. Például egy 20 kilogrammos ponty életkora bizonyíthatóan 12 év volt. Ugyanakkor egy svéd rekordhal amely 19,30 kilós volt életkora viszont 30 év volt. Maximális életkor a pontyoknál kb. 35-40 évre tehetõ, de elõfordulhatnak szélsõséges esetek is.